Ma este részt vettem az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendezett községi megemlékezésen, a Halászy Károly Művelődési Ház és Könyvtár színháztermében.
Szeretném megköszönni a Művelődési Ház munkatársainak a méltó és színvonalas ünnepséget, valamint a Széchenyi István Általános Iskola 8. osztályos tanulóinak a megható és igényesen előadott műsort.
Külön köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat, Cziliné Csóli Tímeát, Benkó Pétert és Papp Rolandot, akiknek lelkiismeretes munkája és a gyermekek felkészültsége egyaránt megmutatkozott az előadásban.
És Tolnai Zoltán nyugalmazott gimnáziumi igazgató, történelemtanár is elgondolkodtató ünnepi beszédet mondott a jelenlévőknek.
Az ünnepség után azon gondolkodtam, hogy vajon mit jelent számunkra 1956, hetven évvel a forradalom után. Mit üzenhetnek a mai embernek azok, akik egykor a szabadságukért az életüket is készek voltak kockára tenni?
1956. október 23-án egy nemzet mondta ki, hogy elég.
Elég az elnyomásból, a félelemből, a diktatúrából és abból, hogy mások döntsenek a magyar emberek sorsáról.
Diákok, munkások, értelmiségiek és hétköznapi emberek álltak egymás mellé. Nem mindannyian ugyanonnan érkeztek, nem mindenben gondolkodtak egyformán, de egy valamiben egyetértettek: szabad, független és emberhez méltó Magyarországon akartak élni.
A forradalom napjaiban megmutatkozott, milyen hatalmas erő rejlik egy közösségben, amikor az emberek képesek félretenni különbségeiket egy közös cél érdekében.
Aztán elérkezett november 4-e. A szovjet katonai beavatkozás vérbe fojtotta a forradalmat. Emberek ezrei vesztették életüket, sokakat bebörtönöztek, és közel kétszázezren kényszerültek elhagyni hazájukat.
A forradalmat leverték, de az eszméjét nem tudták elpusztítani.
Hetven évvel később már egészen más világban élünk. Szabadon emlékezhetünk, elmondhatjuk a véleményünket, és lehetőségünk van beleszólni közösségünk életébe.
De vajon élünk is ezekkel a lehetőségekkel?
Számomra 1956 egyik legfontosabb tanítása, hogy a szabadság nem pusztán egy történelmi győzelem vagy egy alkotmányban rögzített jog. A szabadság olyan érték, amelyet minden nemzedéknek meg kell becsülnie, és amelyhez felelősség is társul.
Felelősség azért, hogy ne maradjunk közömbösek. Hogy merjünk kérdezni, véleményt mondani, kiállni egymásért, és tenni azért a közösségért, amelyben élünk.
Nem kell mindenben egyetértenünk. A különböző vélemények nem gyengítik, hanem gazdagíthatják a közösséget, ha képesek vagyunk egymást tisztelettel meghallgatni.
Az 1956-os hősök olyan jövőért küzdöttek, amelyet sokan közülük már nem élhettek meg. Nekünk viszont megadatott a lehetőség, hogy a saját korunkban, békés eszközökkel, mindennapi döntéseinkkel és tetteinkkel alakítsuk a jövőt.
Talán ez az egyik legfontosabb üzenet, amit hetven év múltán is magunkkal vihetünk: a szabadságot örökül kaptuk, de a vele járó felelősséget nekünk kell vállalnunk.
A mai megemlékezés azért is volt különösen értékes számomra, mert a fiatalabb generáció tolmácsolásában hallhattuk újra történelmünk egyik legfontosabb üzenetét.
Amíg a következő nemzedékek ismerik és értik 1956 történetét, addig hőseink emléke tovább él.
Köszönjük mindenkinek, aki munkájával, szereplésével vagy jelenlétével hozzájárult a mai méltó megemlékezéshez.
Tisztelettel és hálával emlékezünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, áldozataira és mindazokra, akik a magyar szabadságért kiálltak.
Dicsőség az 1956-os hősöknek!
ÉLNI – Élhető Némediért Egyesület
Közös ügyünk Alsónémedi. Tegyünk érte együtt!

