1956 – Hetven év távlatából. Mit üzennek nekünk a szabadság hősei?

Megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójáról – ÉLNI

Szerző:

· Kategória:

Ma este részt vettem az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendezett községi megemlékezésen, a Halászy Károly Művelődési Ház és Könyvtár színháztermében.

Szeretném megköszönni a Művelődési Ház munkatársainak a méltó és színvonalas ünnepséget, valamint a Széchenyi István Általános Iskola 8. osztályos tanulóinak a megható és igényesen előadott műsort.

Külön köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat, Cziliné Csóli Tímeát, Benkó Pétert és Papp Rolandot, akiknek lelkiismeretes munkája és a gyermekek felkészültsége egyaránt megmutatkozott az előadásban.

És Tolnai Zoltán nyugalmazott gimnáziumi igazgató, történelemtanár is elgondolkodtató ünnepi beszédet mondott a jelenlévőknek.

Az ünnepség után azon gondolkodtam, hogy vajon mit jelent számunkra 1956, hetven évvel a forradalom után. Mit üzenhetnek a mai embernek azok, akik egykor a szabadságukért az életüket is készek voltak kockára tenni?

1956. október 23-án egy nemzet mondta ki, hogy elég.

Elég az elnyomásból, a félelemből, a diktatúrából és abból, hogy mások döntsenek a magyar emberek sorsáról.

Diákok, munkások, értelmiségiek és hétköznapi emberek álltak egymás mellé. Nem mindannyian ugyanonnan érkeztek, nem mindenben gondolkodtak egyformán, de egy valamiben egyetértettek: szabad, független és emberhez méltó Magyarországon akartak élni.

A forradalom napjaiban megmutatkozott, milyen hatalmas erő rejlik egy közösségben, amikor az emberek képesek félretenni különbségeiket egy közös cél érdekében.

Aztán elérkezett november 4-e. A szovjet katonai beavatkozás vérbe fojtotta a forradalmat. Emberek ezrei vesztették életüket, sokakat bebörtönöztek, és közel kétszázezren kényszerültek elhagyni hazájukat.

A forradalmat leverték, de az eszméjét nem tudták elpusztítani.

Hetven évvel később már egészen más világban élünk. Szabadon emlékezhetünk, elmondhatjuk a véleményünket, és lehetőségünk van beleszólni közösségünk életébe.

De vajon élünk is ezekkel a lehetőségekkel?

Számomra 1956 egyik legfontosabb tanítása, hogy a szabadság nem pusztán egy történelmi győzelem vagy egy alkotmányban rögzített jog. A szabadság olyan érték, amelyet minden nemzedéknek meg kell becsülnie, és amelyhez felelősség is társul.

Felelősség azért, hogy ne maradjunk közömbösek. Hogy merjünk kérdezni, véleményt mondani, kiállni egymásért, és tenni azért a közösségért, amelyben élünk.

Nem kell mindenben egyetértenünk. A különböző vélemények nem gyengítik, hanem gazdagíthatják a közösséget, ha képesek vagyunk egymást tisztelettel meghallgatni.

Az 1956-os hősök olyan jövőért küzdöttek, amelyet sokan közülük már nem élhettek meg. Nekünk viszont megadatott a lehetőség, hogy a saját korunkban, békés eszközökkel, mindennapi döntéseinkkel és tetteinkkel alakítsuk a jövőt.

Talán ez az egyik legfontosabb üzenet, amit hetven év múltán is magunkkal vihetünk: a szabadságot örökül kaptuk, de a vele járó felelősséget nekünk kell vállalnunk.

A mai megemlékezés azért is volt különösen értékes számomra, mert a fiatalabb generáció tolmácsolásában hallhattuk újra történelmünk egyik legfontosabb üzenetét.

Amíg a következő nemzedékek ismerik és értik 1956 történetét, addig hőseink emléke tovább él.

Köszönjük mindenkinek, aki munkájával, szereplésével vagy jelenlétével hozzájárult a mai méltó megemlékezéshez.

Tisztelettel és hálával emlékezünk az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, áldozataira és mindazokra, akik a magyar szabadságért kiálltak.

Dicsőség az 1956-os hősöknek!

ÉLNI – Élhető Némediért Egyesület

Közös ügyünk Alsónémedi. Tegyünk érte együtt!

Az eredeti Facebook-bejegyzés